I.9. rész

Reggel korán ébredtem. Mivel még hét óra sem volt, nem keltem fel az ágyból, ehelyett a neten szörfözgettem. Meglepődtem, amikor egy friss bejegyzésre bukkantam egy általam követett blogon, a Korea Hits America-n. A bejegyzés a CN Blue-ról szólt, konkrétabban a Malibu-i fotósorozatukról és a hosszúranyúlt "látogatás" okáról. Szinte felnevettem, amikor a feltételezéseket olvastam. Egyik megjegyzésben viszont fenyegető mondatra bukkantam. 
"Park Ha Ni, a fotókon sszereplő lány nem érdemli meg a fiúk társaságát! Meglakol, ha valamelyik oppára ráveti a szemét!!!"
Kiakadtam. Igaz, felkészülhettem volna a kedves rajongók reakcióira. De nem tettem. Valahogy kézenfekvőnek gondoltam, hogy ha én örülök, ők is örülnnek. Így belegondolva kicsit tévedtem. Nem örülnek, örülnek.
Miután meguntam az ágyon lustálkodni, halkan kiosontam a szobából, ugyanis Rosie még mélyen aludt. A ház csendes volt. Hirtelen összerezzentem. A konyha irányából hangokat hallottam. Mély levegőt vettem, s rájöttem, hogy valaki ennivalót, pontosabban palacsintát készít. A levegőben finoman érezhető palacsintaillat terjengett. Elindultam a konyha felé. Majdnem összeütköztem Tackeray bácsival, aki szintén a konyha irányába settenkedett. 
- Ki van bent? - tátogta.
- Nem tudom. Honnan tudjam? - tátogtam vissza.
Beléptünk a nyitott konyhaajtón - illetve csak akartunk. A gond az volt, hogy egyszerre akartunk, és így mindketten elég... szoros helyzetbe kerültünk. A konyhából hangos nevetés hallatszott. Ha nem is láttam volna Richie-t, akkor is felismertem volna a nevetéséről.
- Szóval te okozod ezeket a kellemes illatokat! - mosolygott Tackeray bácsi a fiára.
- Nem, a palacsinta. - vigyorgott Rich. - Megkóstoljátok?
- Naná! - mondtuk egyszerre.
- Egyébként máskor is szoktál ügyeskedni ? - kérdeztem tőle, miközben egy palacsintát kentem meg szederdzsemmel. Nyami.
- Szoktam... néha. De nem fura? Mármint az, hogy fiú létemre a konyhában ülök.
- Szerintem csöppet sem az. Sőt, vagány. A feleséged is dijjazni fogja majd. - vigyorogtam. 
- A felesége? Inkább üljön ő a konyhában, ne az én fiam! - szólt bele T. papa is a beszélgetésbe.
- Jaj, apa, nem az a lényeg! - rázta meg a fejét Richie.
- De fontos! Hidd el nekem, fiam.
- Jó, jó... Ha Ni, ma nem kell fotózásra menned? 
- Nem. Holnap mennek haza a srácok, és a mai nap pihenő nap lesz. Még ki kell találnom valamit búcsúzóul. - gondolkoztam.
- Mit szólnál, ha karaokiznátok? - dobta be az ötletet.
- Hmm, nem rossz ötlet. Sőt! De neked is jönnöd kell. Hívom Izzyt, Tomot, és Rose is feltétlenül ott kell legyen! - Egészen belelkesedtem az ötlettől. - Jajj, nagyon köszi az ötletet! - Örömömben tapsolni kezdtem. Megoldottam ezt is! Illetve Richie oldotta meg. 

I. 8. rész

- Szia, Hani! Rég jártál már nálunk. - nyitott ajtót Rich anyukája.
- Jó napot, Mrs. Thackeray. Hogy van?
- Remekül, és te?
- Szintén - mosolyogtam rá. Neki is sötétszőke és hullámos haja van, a szemei viszont kékek. Rose, a lányuk olyan, mint ő. Teljesen.
- Hani! De rég láttalak! Mi újság?  - jelent meg Rosie, Richie 5 évvel idősebb nővére.
- Szia, Ro. Élvezem a nyarat. Jelenleg pedig készülök a halálomra. Richie Jet Lee maratonra vett rá - magyaráztam, mikor láttam az értetlen arcokat.
- Szóval elbúcsúzol tőlünk? - mosolygott Mrs. Thackeray. 
- Inkább kérek egy pohár Thackeray-üdítőt - vigyorogtam. Thackeray anyuka készíti a világ legfinomabb üdítőjét. A recept természetesen titkos, így csak náluk lehet inni belőle. 
- Rendben, kapsz egy hatalmas pohárral. - nevetett rám, majd kiment a konyhába.
- Hani! Mióta vagy itt? És miért nem jöttél fel? - futott le Rich a lépcsőn, majdnem feldöntve az anyukáját, aki az üdítőmet hozta. 
- Csak öt perce érkeztem, és valahogy nem akaródzott felmennem. De ha már lejöttél értem, megyek.
Fellépkedtem a lépcsőn kezemben az üdítővel, és leültem a szobájában. Richie szobája számomra olyan, mint egy zeneterem. Vagy valami hasonló. Egy szintetizátor az egyik fal mellett, egy dobszerkó a másikban, egy ágy, teledobálva zenei magazinokkal, a falak poszterekkel borítva - Big Bang, Shinee, BTS, B.A.P., Lindsey Stirling -, képek hangszerekről, egy polc, néhány kedvenc könyvével - pl a DUFF, Beavatott trilógia - és jegyzetfüzetek meg kották. Hatalmas mennyiségben. Persze van gardróbja, beépített, mint nekem, csak az övé szürke, ami illik a sötét türkiz színű falakhoz. Az ágyán bekapcsolva feküdt a laptopja, s bár nem illik, de belenéztem, hogy mi van megnyitva. Egy filmbázis, a YouTube, és egy zene szerkesztő program. Egy dalon dolgozott. Felvettem a fülest, és elindítottam a "művét". Taeyang - Eyes, nose, lips
- Hé, te! Kérj engedélyt, ha meg akarod hallgatni. Megendtem volna - szólt rám a fiú, amint belépett. Letette a kezében tartott tálcát, majd leült mellém. - Vélemény?
- Nagyon tetszik! Hogy van neked ilyen jó hangod? Egész libabőrös lettem, nézd! Ugye fel teszed a csatornádra? - néztem fel rá.
- Igen, ha neked is tetszik, akkor biztosan jó. Így fel merem tenni, mert bízom az ízlésedben. - vigyorgott rám, majd kihúzta a fülest a laptopból. - Na, kezdhetjük? Az első film: A tiltott királyság. 
- Ajj, rendben. Csak adj egy lapot, hogy írjam fel a harcmozdulatokat, amiket felhasználhatok ellened.
- A-a, nem kapsz. Ellenben nagylelkűen felajánlok egy szelet Ro féle mézes citromos sütit. Ha megfelel... - nyomta az orrom alá a tálcát. Elvettem egyet, és beleharaptam.
- Mmmm... ez tökéletes! Feltétlenül el kell kérnem a receptjét! - ugrottam fel, de Rich elkapta a karomat, és visszarántott, így belepottyantam az ölébe. 
- Hová ilyen sebesen, kisasszony? Majd a filmek után. Na, vár Jet.

Fél tizenegy volt, mire abbbahagytuk. Azt hittem, nem tudok majd felkelni az ágyról. Komolyan, minden tagom fájt. A filmeket szokás szerint végignevettem, holott alapvetően nem vígjátékok. Viszont Richievel nem lehet komolyan filmezni, mert állandóan csinál valamit. Vagy újraszinkronizál, vagy a mozdulatokat próbálja leutánozni kisebb-nagyobb sikerrel, vagy megcsikol, amitől csuklani kezdek. Ő (és általában mindenki) nekikezd nevetni, a nevetés pedig köztudottan ragályos. Mikor még mindig nevetve leballagtunk a lépcsőn Rose azzal fogadott, hogy felhívta apáékat, és maradhatok nálluk aludni. Ez nem meglepő amúgy, mert milliószor aludtam már ott. Rose kedves lakótárs, a szobája kedves, és lányos, meleg színekkel, ami megnyugtat.
- Jó éjt, Rich! És tedd fel! - emlékeztettem.
- Oké, felrakom. Jó éjt, HaNi! - köszönt ő is, és nyomott egy puszit az arcomra, amit természetesen visszaadtam.
Mielőtt elaludtam, megnéztem a YouTube-ot, és örömmel konstáltam, hogy EastSouthBoy új dalt töltött fel. A legjobb barátom hangjára aludtam el.

I.7. rész

Szeretek úgy ébredni, hogy valami nekem csapódik. Jó, igazából utálok, de az utóbbi napokban így keltenek . Hol anyu, hol apu, hol Jung. Vagy egy párnát, vagy egy pólót vágnak hozzám... Élvezik. Én már kevésbé.
Négy napja, hogy a CN Blue itt van Malibuban, ami elég meglepő, mert általában csak forgatások miatt időznek huzamosabb ideig egy helyen. Most viszont itt vannak, és nem tagadhatom, hogy élvezem és kihasználom a helyzetet. Nem csak a hivatalos fotókon szerepelek velük, hanem rengeteg privát képet készítettünk, plusz minden nap elcipelem őket valahova. Part, egy pizza, egy kávé... És ezt nem csak én élvezem, hanem ők is. Viszonylag nyugodtan sétálgathatunk egyedül, napszemüvegre se nincs állandóan szükség, és nem támadja le őket senki. Nem ismerik fel őket, nem állnak le velük beszélgetni, akkor sem, ha beugrik nekik, hogy kiket látnak, ugyanis koreait használunk. Az amerikaiak igen kevés százaléka beszéli ezt a nyelvet, így attól sem kell tartanunk, hogy megértik a témáinkat. Nagyon jól összebarátkoztunk ebben a néhány napban, és tényleg fura lesz, amikor lelépnek. De szokom a gondolatot, ugyanis még két nap, és visszarepülnek Szöulba. 
~I will promise you...~ csendült fel a You're beutiful c. dorama egyik betétdala, mire felugrottam az ágyamról, és felvettem a telefonom. 
- Mizújs, Miss CN Blue ? - halottam Izzy vidám hangját a túloldalról.
- Virulok. Veled ? És mi ez a "Miss CN Blue" ? - kérdeztem vissza.
- Annyira lefoglalnak a fiúk, hogy szegény barátnődről meg is feledkezel. Nyugodtan punnyadjon csak egyedül, ráér... - felelt, és fújt egy nagyot.
- Basszus, Izzy ! Sajnálom ! Tegnapra beszéltük a szörföt, ugye ? Jaj, hogy lehetek ilyen ! Pótoljuk be ma ! Van kedved hozzá ? - hadartam egy szuszra.
- Persze, hogy van. És nem haragszom, csak rosszul érintett, nem volt még rá példa. De megértelek. Ha én lennék négy ilyen dögös pasival összezárv, biztos elfelejtenélek. Szóval még ha csak elméletben is, de kvittek vagyunk. Akkor ma. Ötre jó lesz ? 
- Persze. Addigra mi is befejezzük a munkát. A parton találkozunk. 
- Rendben. Ja, és ne feledd, hétfőn buli. - emlékeztetett.
- Jó, hogy mondod. Köszi.
- Nincs mit. Szia, te szétszórt ! - köszönt el nevetve.
- Szia, határidőnapló ! - vigyorogtam, majd az elsötétülő képernyőre meredve a gondolataimba mélyedtem. Annyi minden átfutott az agyamon, hogy ha akarnám, se tudnám felidézni őket. Szóval nem is próbálom meg.
- Khm... hugi- törte meg JungSu hangja a csendet, mire összerezzentem. - Keres Richie.
- Rich ? Itt ? Milyen nap van ma ? - ugrottam fel beszéd közben, majd sikeresen keresztül estem a könyvkupacomon, amit az előző esti...khm... tanulás nyomaként hagytam elől.
- Ügyes vagy, HaNi- röhögött a bátyám, én meg hozzávágtam az egyik könyvet, ami így a földön kötött ki. Jung felemelte, leolvasta a címet, majd furán rámnézett. - Te nem tanultál ? Mert ebből nagyon nem azt szürtem le. - mutatott a címre. Simone Elkeles - A vonzás szabályai. Na igen, tanulás közben beleolvastam az Izzytől kölcsönkapott második kötetbe, és hát... belefeledkeztem.
- Ööö... Csak belenéztem. Na, megyek, Richi vár. - indultam ki a szobámból, de megtorpantam, ugyanis Jung nem úgy nézett ki, mint aki nagyon sietne kifelé. - Bátyó, húzás a szobámból.


Mikor leértem a lépcsőn, és megláttam Richie arcát, tudtam, hogy nem csak azért jött, mert hiányzott neki az egyik legjobb barátja.
- Haragszol. - mondtam köszönés helyett. Ő bólintott. Folytattam. - Mit felejtettem el ?
- Úgy volt, hogy elmegyünk moziba. Tegnap. De valaki nem jelent meg.  
- Ne haragudj... Tényleg elfelejtettem. Bepótoljuk ? Ma. Ha nem mozi, akkor más. Bármi, csak ne haragudj rám. - Utálom,ha haragszik rám akárki a barátaim közül. Rich felhúzta a szemöldökét, ajkai gonosz kis vigyorra húzódtak, és tudtam, megint hülyeséget csináltam.
- Bármit ? Nagyon bevállalós lettél. Ki kellene használnom, - vigyorgott. - de nem teszem. Na jó, de. Viszont könnyen teljesíthető. Jet Lee-maraton. Ma este. Hétre legyél nálam.
- Jet Lee-maraton ? Na neeeee! - toporzékoltam. - Azt nem fogom túlélni! 
- Akkor eltemetlek, megsiratlak... visszavonulok, és remeteként fofok élni. - mondta halálkomolyan, én meg elnevettem magam. Na, ezért ő a legjobb barátom. Mert nem csak mondja, hanem komolyan is gondolja. 
- Megegyeztünk.
- Akkor meg is bocsátottam. Na, gyere ide! - mondta, én meg előrébb léptem, és kaptam egy ölelést! Hihihi.

Egykor apa elvitt a stúdióba, kettőre lezavartuk a fotózást, majd beültünk egy MC Donald's-ba kajálni. Négykor elbúcsúztam a srácoktól, és haza buszoztam. Felkaptam magamra egy fürdőruhát, ráhuztam egy pólót, és egy sortot, fogtam a deszkámat és lesétáltam Izzyhez a partra.
- HaNi! Gyere, menjünk beljebb, fogjunk el egy pár jó hullámot! - invitált Izzy olyan lelkesedéssel, hogy a legpasszívabb embernek is megjönne a kedve a szörfözéshez. Én meg aktív embernek vallom magam, úgyhogy hamar Izzy után siettem a vízbe.

- Szia, nővérkém! Köszi ezt a délutánt, írtó jól éreztem magam. - integettem Izzynek, majd elindultam Richihez.
- Hugi, sok sikert a maratonhoz. Éld túl! - kiabálta utánam, mire elvigyorodtam.

I. 6. rész

 Komolyan, Miley ! Hogy gondoltad te ezt ? Csak így elhúzni ? Kivel fogjuk most megcsinálni azokat a képeket ? Mert a bábok sem jók mindenre ! Nem állhat minden képen ugyanúgy !
- Ha Ni! Gyere, ki kell találnunk valamit ! - kiáltott utánnam Joan, a kreatív Joan, aki minden helyzetet megold. Átlagban. Kivéve amikor még neki is beletörik a foga a helyzetbe. Mint például ez. Kb tíz kép kellene Cyrus kisasszonnyal, erre ő lelép. Na ilyenkor nehéz kreatívnak lenni. Szerintem legalábbis. De nem szabad alábecsülni Joant.
- Igenis. Van ötleted, Jo ?
- Még nincs. Jaj, Miley ! Pedig mostanában kezdtem megkedvelni, erre... ! 
- Miss Derulo ! Lehet egy javaslatom ? - Yonghwa hangjára mind felfigyeltünk. 
- Persze, Mr. Jung, mondja csak!
- Mi lenne, ha HaNi lenne a modell ?
- ... - Vannak olyan helyzetek, amikor vagány lenne tücsökciripelést hallani a háttérben. Na, ez egy ilyen helyzet volt. Mindenki mintha megnémult volna. Apa és Joan tátott szájjal meredtek Yonghwa oppa-ra, mintha csak valami szörnyűséget mondott volna. Pedig nem, csak ők így emésztik meg a keményebb dolgokat.
Mi van ??? Én, mint modell ? És Yonghwa oppa kérte ? TE jó... magasságos !
- Nem rosz ötlet, Mr. Jung. Kivitelezhető. Lányom, gyere csak! Joan, Claire, tegyétek rendbe HaNi ruháit, plusz sminkeljétek ki. Tíz percetek van, másképp nem fejezzük be ma. Na, nyomás !
 A lányok hamar fotóképessé tettek, mindent a lehető legmegfelelőbben csináltak. Az első kép témája a "Szerelem első látásra", ehhez halvány rózsaszín alapon virágmintás midi ruhát kaptam, fehér magassarkú szandállal, a hajamat csak át fésülték, meg kapott egy kis lakkot, hogy ne kócolódjon, halvány smink, és voilá, kész is a szerelmes pár egyik fele. Mikor megláttam oppa-t, elállt a lélegzetem. (Szó szerint, ugyanis félrenyeltem, és fullasztó köhögésbe kezdtem...)
- Ha Ni! Lépj Yonghwa elé, sütsd le a szemed, tedd a jobb mutató ujjadat az ajkadhoz ! Yonghwa, nézz elismerően HaNira ! Oké, következő ! A féltékenyn ex is megjelenik ! MinHyuk, állj fél oldalasan HaNi mögé, tartsd a rózsát az ajkaidhoz! Lányom, fogd meg YongHwa kezét, nézz rá, és mosolyogjatok egymásra ! Jó !
 Összesen tíz ilyen tematikáju kép készült, és mire végeztünk, a szívdobogásom is visszaállt a helyes ritmusba. Szerencsémre...
- Szép munka! Holnap reggel kilenckor kezdünk, körülbelül két órát vesz ígénybe a Youth zene rovatához szükséges képek készítése. Most mindenki elmehet! HaNi, menj be légyszives az irodámba, ott hagytam a kocsikulcsom. Siess, anya hívott, hogy el kellene menni érte, mert ünnepeltek, és így nem vezethet. 
- Hozom!

- Na, milyen napotok volt, édeseim ? Jól ment minden ? Kedvesek a fiúk ? - kérdezte anya. 
- Minden nagyon jól ment. HaNi modell lett, és nagyon ügyes volt. Hasonlít az anyjára. Nagyon. Csak te még mindig szebb vagy, édes. - mosolygott apu anyura, majd hozzáhajolt, és megcsókolta. Ilyen helyzetekben mindig kiráz a hideg. Olyan pozitív módon. Hihihi...

Jung már lefeküdt, én pedig leültem a zongorámhoz, hogy játszak valami megnyugtatót. Egy ilyen nap után viszont nem tudtam elhatárolódni a szerelem témájától, úghogy az APink MyMy c. számára esett a választásom. Szeretem. Ezt is.

I. 5. rész

- HaNi! Siess már! - sürgetett apa,mikor látta,hogy YongHwa oppa sminkje milyen állapotban van még. Nem tehettem róla,lelassúltam. Hisz,ez a CN Blue! Én meg Jung Yong Hwa oppat sminkelem! Kyááá!!! De apu nem igazán hatódott meg ezen,úgyhogy muszály volt összekapnom magam,ha nem akartam,hogy szégyenszemre kirakjon a saját apám. Az egész művelet alatt mindössze 2-3 mondatot hallottam tőle,az is annyiból állt, hogy "Szia,Jung Yong Hwa vagyok", "Oké", de ennyi is elég volt ahhoz, hogy a gyomrom végig remenjen. De most komolyan!  Ki bírná ki remegés nélkül a kedvenc énekese mellett ? Én nem! 
- Kész,oppa. Most kérlek menj a többiekhez - hajoltam meg,majd kisiettem a mosdóba. HaNi! Szedd össze magad! Nem tudod rendesen végezni a munkád,ha remegsz! Bakker,szedd össze magad!
- Hani! Keres apukád - dugta be a fejét az ajtón Clarie.
- Jövök! - megtöröltem a kezem,és kimentem.
- Emeld feljebb a fejed,Minhyuk! Jungshin,lazábban tartsd a kezed!- utasította őket apa.
- A főnök nagyon érti a munkáját!- állt meg mellettem James,apu egyik huszonéves beosztottja. Bírom,hogy apu összes munkatársa olyan fiatal! Kivéve Katya,aki apunál is idősebb 2 évvel,viszont a kora nem látszik meg rajta. A többiek mind fiatalok,Megan a legidősebb,aki 28. Tiszta mázli,hogy a fiúk nem az eseteim. Mármint nem azt mondom,hogy nem aranyosak,mert azok,de nem az eseteim. James pl szemüveges, divatos,fekete szemüveget visel,általában ing van rajta,farmer,a haja fekete göndör fürtökből áll. Nem rosz,de csak barátként. Rákönyökölt a vállamra,és magyarázni kezdett a fotósorozatról,hogy a Young&Famous magazin számára készülnek,plusz néhány szerelmes beütésü kép is kell,ehhez Miley Cyrust választották női modellnek,meg hogy a jövő héten Tanner Patrickről készülnek majd képek,satöbbi.Egyszer csak kicsapódott az ajtó,és belépett a legrosszabb rémálom,a rémek réme,a... na jó,csak Miley érkezett meg kicsit idegesebben,mint ahogy szokott, nyomában a sminkesével és a stylistal,aki a karján tartott egy csodás mélyvörös koktélruhát,és állandóan Miley nevét visítozta. Ideges csapat,na.
- Jó napot,Mr.Park. Hogy van ma?-rázott kezet apuval,majd James felé fordult. - Helló,szépfiú! Bébicsőszködsz?-intett felém.
- Bébicsőszködés ? Ugyan,Miley,kicsit le vagy maradva,nem gondolod ? 
- Ó,Hani! De gyorsan felnőttök! Ez azt jelenti,hogy én is öregszem! 
- Kb.olyasmi. De ne aggódj,még nem ráncosodsz. - nyugtattam neg.
- Miley,hajlandó lennél végre idefigyelni ? Most hívott a menedzsered,hogy sürgősen Texasba kell utaznod,mert kellesz a ketchup reklámfilmhez! - támadta le a kissé ideges stylist. 
- Tessék? Dehát nem azt mondta,hogy találtak mást a szerepre? Én nem fogok ugrálni!-csapott a térdére Miley. A stylist súgott valami a fülébe,mire felragyogott az arca,apu mellé sietett,megkocogtatta a vállát,és bejelentette,hogy elmegy.
- Tessék?-kiáltott apa döbbenten koreaiul.
- Bocsánat,mit mondott? Nem értek kínaiul.- fordult felém Miley.
- Koreai,és azt kérdezte, mi van??? Mi az,hogy elmész ? Hiszen ma itt kell lenned! Nélküled nem lehet megcsinálni a képeket!
- Kicsi HaNi! Látszik,hogy nem a sztáriparban dolgozol. Tudhatnád,hogy vannak élethű bábok rólam! Az megfelel majd a célra.
- De Miley! Ezt nem teheted meg!
- Sajnálom,Mr.Park,hív a kötelesség. Viszlát!-búcsúzott el,majd kitipegett a studióból.
- Ez most komoly? Itt hagyott minket? De mégis hogy gondolja ezt? Nem tehet ilyet!- háborgott Claire.

- Nyugalom,nem lesz semmi gond. Megoldjuk a bábbal. Mondjuk, nem lesznek olyan élethűek,de majd belemossuk jobban a háttérbe,hogy eredetinek tűnjön. 

Apu mindig nyugodtan kezeli a dolgokat,így hamar rend lett,és mindenki azon igyekezett,hogy mihamarabb folytatni tudjuk a fotózást.

I. 4. rész

- Hé, hugi, ébresztő! 
- Mi van? - dünnyögtem morcosan.
- Apu hív,mert szüksége van rád. Na, pattanj! - csapott a takarómra-és ezzel együtt a hátamra- Jung. Igazán kedvem lett volna jól felpofozni, amiért képes kora reggel-igen, fél 10 korán van!-felkelteni, de nem tudtam megtenni, mert olyan aranyosan nézett rám, mint egy kiskutyus. Na, ezért idegesítő, ha az embernek cuki, jóképű bátyja van. Nem tehetek meg barmit, mert nem tudok. Brühühü...
- Oké, oké, kelek már... - ültem fel, majd rámosolyogtam. - Jó reggelt, bátyus.
- Jó reggelt neked is. Hogy aludtál ?
- Jól, nagyon, csak ne keltettél volna fel! Épp álmodtam valami csodásat, és te belemásztál...
- Ó, épp férjhez készültél menni ? Vagy valami mást ? - emelte meg a szemöldökét, mire csaptam egy nagyot a vállára. 
- Hé, nincsenek perverz álmaim,nem úgy mint egyeseknek! 
- Oké, értettem. Na, öltözz! 
Bah, de utálok így kelni! Felkaptam egy csíkos ujjatlant, fekete térdfarmert,szürke kardigánt, megfésültem a hajam, hátrafogtam egy napszemüveggel (mint amilyet Bridget Mendler visel a Ready or not c.klipben),majd leballagtam a konyhába. 
- Jó reggelt, kicsim. Hogy aludtál? - köszöntött anya, majd elém rakott egy tányér palacsintát.- Jó étvágyat! Kérsz gyümölcslevet? 
- Igen, almát,légyszi. - mosolyogtam rá. - Apu hol van? 
- A garázsban pakol valamit Jungal. Siess, már vár!
- Jó,jó. Megyek már... - Bekaptam az utolsó falat palacsintát, kisiettem az előszobába, felvettem a fehér Conversem, és lementem a garázsba. Apa és Jung épp egy hatalmas bábut vettek ki apu Range Roverjéből.Fura dolgok történnek mifelénk reggelente. Mégis milyen hely az,ahol élethű Lucy Hale, Justin Timberlake, Pitbull, Rihanna, Theo James stb bábukkal nézhet szembe az ember?  A mi garázsunk,természetesen. Oka az, hogy apu fotós, és néha ilyen hülye rendeléseket is kap, mint pl "Fotózzuk le Miley Cyrust, Justin Biebert és Rihannát együtt", mikor ezek egyike van csak jelen,vagy épp egyik sem. Na ilyenkor kellenek ezek az "emberóriások" akik arcukra fagyott mosollyal bámulnak a világba. De ki nem örülne egy Theo James bábunak ? :D
- Jó reggelt! Miben kell a segítségem ?
- Be kell gyere a céghez, és segítened a sminkelésben meg a ruhaválasztásban. Ma fontos ügyfelek érkeznek.
- Oké... De kik azok a "fontos ügyfelek" ?
- Meglepetés. De tetszeni fog, igérem.
- Jó, bízom benned. Kész vagytok ? Vagy segítsek ?
- Nem, megvagyunk. Pattanj be, sietünk! 
--------------------------------------------------------------------
- Hani, hozd ide a hűtőládát az irodámból! Gaby, készítsd elő a kellékeket. James, Luke, segítsetek neki! Lily, tedd arább azt a széket! 

- Ha Ni, segítesz Clairnek, Sarahnak meg Meganek a sminknél. Ciara ma nem tudott jönni.
- Oké,apa.
- Menjetek fel, ha megérkeznek, Katya felkíséri őket.
--------------------------–––---------------–-------------––--------
- Lányok, a CN Blue. - lépett be Katya. 
Tessék ??? A CN Blue ??? A kérdésemre azonnal választ kaptam, mert belépett Jung Yong Hwa, nyomában Min Hyuk, Jung Shin, Jong Hyun.
- Sziasztok. Mi vagyunk a CN Blue. Kérlek, viseljetek gondot ránk ma. Miután elmondták a szokásos formulát,meghajoltak,majd leültek.
--------------------------------------------------------------------Te jó...magasságos! A CN Blue ! Ááááá ↖(^▽^)↗↖(^▽^)↗↖(^▽^)↗

I. 3. rész

 Hmm... A Starbucks. Nem valami nagy szám, hiszen minden nagy városban találni belőle minim egyet. De számomra különleges minden egyes terem, amely helyet ad neki. Különleges, mert szeretem a kávé friss illatát, ami keveredik a cappucchinoéval.
 - Ha Ni - Richie hangja zökkentett ki a magasztos gondolatok fűzögetéséből, én pedig megfordultam. Tényleg nem változott. A szeme ugyan olyan áthatóan szürke, mint volt, a haja mondjuk sötétebb lett mert kevés nap érte Washingtonban.
 - Richie! - ugrottam a nyakába, mire ő nevetve átölelt.
 - Nem hiányoztam, mi ? - kötekedett, mire elengedtem.
 - Tcc...hiányoztál, oké? - emeltem meg a szemöldökömet.
 - Tudtam! - bokszolt a levegőbe, mire én is felnevettem. 
 - Jó, jó. Na, mit hoztál ? - vigyorogtam fel rá.
 - Hé, mi ez? Nem vagyok elég én? - "sértődött" meg.
 - De, viszont tudom, hogy hoztál valamit, amit a végén még elfelejtesz ideadni.
 - Tcc... Igazad van. Tessék - vett ki a hátizsákjából egy nagyobb dobozt, és átnyújtotta. - Gyere, üljünk le előbb, aztán megnézed.
 A pulthoz mentünk, hogy rendeljünk. A pultos csaj végigmért minket, persze inkább Richiet, aztán a fogait kivillantva elvigyorodott.
 - Szia, szépfiú. Mit adhatok ?
 - Khmm... Egy caramell macchiatot. És a barátnőmnek is. - mutatott róm, mire én félrenyeltem. A barátnője?!
 - Rendben... - válaszolt kelletlenül a pultoslány, és elfordult, hogy elkészítse a rendeléseket.
 - Hé, mi az, hogy a barátnőd? - sziszegtem Richinek, mire ő csak megrántotta a vállát.
 - Itt vannak. - nyújtotta át a poharakat a lány, közben szúrós pillantást vetve rám.
 - Gyere, édes. - Richie megfogta a kezem és egy ablak melletti asztalkához vezetett.
 - Édes? Hm... Oké, akkor miért is mondtad, hogy a barátnőd vagyok ? -támadtam rá, ahogyan leültünk.
 - Mert nem vett figyelembe. Csak engem, és ez zavart.
 - Jól esett, köszi. Engem is zavart, csak nem tudtam mit tegyek ellene. 
 - Megoldottuk. De mi az, hogy felháborodsz, ha a barátnőmnek mondalak? 10 lányból 9 azt szívesen lenne az. Te meg kérdőre vonsz érte. Tccc - csóválta meg a fejét.
 - Hát, ilyen a szerencséd. Te pont engem fogtál ki, és nem, hogy nem örülnék, vagy ilyesmi, csak egyszerűen nem szeretem ha a beleegyezésem nélkül döntenek valamiben. Mondjuk az életem egy fontos részében. - magyaráztam meg, majd beleittam a pohárba. Finom volt. Mindig az.
 -Értem. - ő is ivott. - Na, nem bontod ki az ajándékod? Pedig mintha annak jobban örültél volna, mint nekem.
 - Nem, csak tudom, hogy mindig vagány dolgokat kapok tőled, és kíváncsi vagyok erre is. De neked jobban örültem. Természetesen. -mosolyogtam rá.
 - Szóval ezt el is vehetem - nyúlt a doboz után, mire én a hátam mögé raktam.
 - Nem. Az ajándék az enyém. Már ideadtad. Nem veheted vissza. De ígérem, ha nem tetszik, önszántamból visszaadom.
 - Milyen nagylelkű vagy! De van egy olyan sejtésem, hogy ajándék nélkül maradok.
 - Á, szóval tetszeni fog. 
 - Nagyon.
 - Ennyire bízol magadban ? - emeltem meg a fél szemöldököm.
 - Igen. Tudom, hogy jól választottam. 
 - Rendben. Akkor itt az igazság pillanata. - húztam elől a dobozt, és óvatosan lefejtettem róla a csomagolópapírt. A következő másodpercben csak pislogtam. Sokat. - Ez most komoly ? - kérdeztem, majd végre leesett. A CN Blue 1. albumát, a First Step-et tartottam a kezemben. És akkor felsikítottam. - Richieeeee!!!!!! Ez - ez - ez a First Step! Tényleg az!
 Richie mosolyogva ült velem szemben, és becsületére legyen mondva, csendben volt, nem próbált leállítani, hagyta, hogy kiujjongjam magam.
 - Na, látod, nem tévedtem. - vigyorgott rám, mikor valamennyire lenyugodtam. Amúgy csak akkor vettem észre, hogy kb mindenki minket néz. Hát, enyhén ciki volt. De ehhez már hozzászoktam. Ha Richivel egy helyiségbe kerülök, egyszerűen vonzom az ilyen szituációkat.
 - Igazad volt. Jaj, köszi, köszi, köszi ! - felálltam, mire ő is felállt, én meg a nyakába ugrottam, és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára. - Örülök, hogy hazajöttél. - suttogtam a fülébe, ő meg elnevette magát.
 - Jobban, mint az ajándéknak ? - suttogta.
 - Hé,a kettő nem összehasonlítható. Az album értékes, mert eredeti, mert a CN Blue albuma, és mert nem ugyanaz, ha megvan az összes szám a netről, és ha megvan az album. Neked pedig örülök, mert a barátom vagy, és hiányoztál. Szóval, ne hasonlítgatsd a kettőt.
 - Oké. 

Miután hazavitt, egész nap az albumot hallgattam és a létező összes barátomnak eldicsekedtem vele. Na mármost. Volt, akit érdekelt, volt akit nem.

I. 2. rész

 A telefonom csörgése ébresztett reggel. Ránéztem az órára.
 - Fél 8 ?! Ki hív ilyen korán ? - kaptam fel a telefont,anélkül, hogy megnéztem volna a hívót.
 - Jó reggelt, Szundi - szólt bele a telfonba egy nagyon vidám hang.
 - Richie !!!! Hazajöttél ??? De jóóóó! - ujjongtam.
 - Igen, tegnap érkeztem haza. Csak nem hiányoztam ?
 - Tee ?? Hiányozni ? Dehogy is! - tagadtam, pedig pont hogy hiányzott.
 - Oké, akkor nem is mondom. 
 - Mit ?
 - Á, nem érdekes. Ha nem hiányoztam, akkor biztos nem akarsz találkozni velem.
 - Ajj már! Hiányoztál, jó ? 
 - Hmm... rendben. 
 - Szóval, mit akartál mondani ? - kérdeztem vigyorogva.
 - Tccc, te semmit nem változtál. - röhögött bele a telefonba.
 - Te sem. Legalábbis a röhögésed - jegyeztem meg "kedvesen".
 - Kösz, ennek örülök. Szóval. Van kedved egy Starbucks-hoz ?
 - Most ? Kicsit korán van, nem ?
 - Korán ? Kérlek. Most van a legjobb idő egy találkozáshoz. Fél óra múlva ott leszek érted. 
 - Fél óra??? Mos komolyan ? Az mire elég ? Még fel se tudok kelni rendesen!! - akadtam ki.
 - 29 perc. - közölte.
 - Jó, jó, jó...
 - 28 ... - röhögött, én meg kinyomtam. 
 Richard Thackeray Emily T. és James T.  második gyermekeként született április 14-n Fremont - ban, Kalifornia. Hetedikben költöztek ide, vagyis én voltam hetedikes, ő kilencedikes.... jó, ez így fura volt. Na mindegy. A lényeg róla, hogy 19 éves, 195 cm, fogalmam sincs hány kg, de nem is érdekel. Szóval, mint mondtam 195 cm, 19 éves, sötétszőke, kusza haja van, amit állandóan összeborzol valami még jobban. Hol a szél, hol ő, hol én ... :D Szürke, szinte világító szemei vannak, ami annyira kifejező tud lenni, hogy szinte lehetetlen. És hogy lett ő ilyen jó barátom ? Nem tudom. Valahogy megszerettem. És felkerült a BFF listámra (best friends FOREVER).
 Gondolkozás közben felkaptam magamra egy kék bő fazonú pólót sorttal, meg magas szárú virágos vászoncipővel. Lefutottam a konyhába, ahol senkivel nem találkoztam, ami érthető. Ki kel fel nyáron fél nyolckor ? Á, mindegy. Rezgett a telefonom, jelzve, hogy sms-m jött. 
 R- Itt várlak. Gyere!
 H- Jövök.

I.fejezet - A Kezdet :) 1. rész

 Réges régen egy messzi királyságban élt egy fiatal lány, aki... Hé,állj, állj! Mi ez itt ? Egy mese ? Nem! ez az életem! 
 Valójában nem is rég, nem királyságban, és a "messze" is csak nézőpont kérdése.
 Szóval az egész egy Malibu-i villában kezdődött. Itt éltem én, Park Ha Ni, a szüleimmel, bátyámmal, és a barátaimmal. Amúgy koreai vagyok, de életemben nem jártam még Koreába, nem mintha nem szeretnék, csak nem volt lehetőségem rá. De van egy olyan megérzésem, hogy nemsokára-napok, hetek, évek ?- elmegyek :) Amúgy a megérzéseim néha még be is válnak, szóval szorítoook :D
  - Hé, Hani ! Jössz már ? - kiabált Izzy. Ő az LB-m :) Vállig érő egyenes szálú szőke haja, nagy barna szemei vannak. Annyira nem hasonlítunk, hogy már az is hihetetlen,hogy jóban vagyunk, nem hogy még a legjobb barátnők is. hogy miért ? Ő alacsony, én magas vagyok. Ő barna szemű, míg az én szemeim zöldek. Neki már vagy száz pasija volt(oké, ez enyhe túlzás), míg én beérem annyival, hogy rengeteg fiú barátom, ismétlem, BARÁTOM van. Satöbbi. 
 - Igen, jövök. Meg kell várjuk JungSu-t. Ok ? - kérdeztem, noha tudtam, hogy a válasz igen lesz. Jung a bátyám, Izzy pedig reménytelenül bele van esve, és én teljesen megértem. Nekem is bejönne, ha nem a bátyámról lenne szó. De hogy mindenki értse, miért: Jung vörösesszőke haja kuszán lóg a szemébe(kivéve,ha valami nagy esemény van), zöld szemei pedig úgy virítanak, hogy lámpának is jók lennének :D - na ezért. És ezért gondolnak sokan ikreknek, mert az én hajam is olyan-kusza, vöröseszőke- és én is ilyen szemekkel büszkélkedhetek. A hajunk egy genetikai tévedés. Koreaiaknak nincs vörös hajuk. Anya nagy ma ma a viszont ír, vörös hajjal, s azt örököltük. Talán...
 - Itt vagyok. Tom? - állt meg mellettem Jung.
 - Nem tudom. Már itt kellene lennie, - néztem az órámra.
 - Bocs, megjöttem - lépett mellénk Tom, baráti társaságom egy kihagyhatatlan tagja. Nem csak kedves, meg udvarias, hanem írtó cuki is. Barna haja, csokibarna szemei, kreol bőr(spanyol vér, ó,jeh), valamivel alacsonyabb, mint Jung, aki a maga 185 centijével elég sok(k).
 - Khm, Hani...-lengette meg a kezét előttem Tom. - Figyelsz te rám ?
 - Ööö...bocsi. Kicsit elgondolkodtam. Megismételnéd ?
 - Persze. Jönnél velem Jennifer bulijába?
 - Igen, amúgy is veletek terveztem menni. -értetlenkedtem.
 - Hé, jöttök végre ? - kiabált Jung a vízből. Na, ezért szeretek itt élni. Tenger, hullámok, szörf. Mi kell még ? (Jó, tudom, sok minden)
 - Igen! - futottunk mi is a vízbe. és idejében elkaptunk egy igen tekintélyes hullámot. 
 - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Bemutatkozás

  Kedvcsinálónak is nevezhetném :D Nem fogok ódákat regélni a történetemről, a szereplőkről, legfőképp pedig magamról nem. Legyen elég annyi, hogy szeretek írni, és úgy döntöttem, ezt a sztorit megírom itt is, hogy ne csak én és a legközelebbi barátaim élvezzék, hanem bárki, aki rátalál. A következő bejegyzésekben egy 16 éves lány, Park Ha Ni történetét ismerhetitek meg, akinek valóra válik a legnagyobb álma, de idővel rájön valamire... 3 év kell arra, hogy rájöjjön arra, mire érdemes vágyni, várni.
  Gondolom, feltűnt, hogy nem egy szokványos nevet választottam. Hát nem. A név koreai, a történet 90%-a Koreában játszódik, és a szereplők fele is koreai. De remélem, hogy ez nem veszi el senkinek a kedvét, sőt inkább megkedveli azokat az emberkéket, akik a történetben valósak, és nem a képzeletem szüleményei :) 
  Előre is bocsánat, ha lassan érkeznek a részek, nincs minden nap időm, de igyekezni fogok. És bocsánat, ha a blog külalakja nem nyeri el elsőre a tetszésedet. Időközben javítani fogok rajta, ígérem.
 Most ennyi, de írok minél hamarabb :)