I.fejezet - A Kezdet :) 1. rész

 Réges régen egy messzi királyságban élt egy fiatal lány, aki... Hé,állj, állj! Mi ez itt ? Egy mese ? Nem! ez az életem! 
 Valójában nem is rég, nem királyságban, és a "messze" is csak nézőpont kérdése.
 Szóval az egész egy Malibu-i villában kezdődött. Itt éltem én, Park Ha Ni, a szüleimmel, bátyámmal, és a barátaimmal. Amúgy koreai vagyok, de életemben nem jártam még Koreába, nem mintha nem szeretnék, csak nem volt lehetőségem rá. De van egy olyan megérzésem, hogy nemsokára-napok, hetek, évek ?- elmegyek :) Amúgy a megérzéseim néha még be is válnak, szóval szorítoook :D
  - Hé, Hani ! Jössz már ? - kiabált Izzy. Ő az LB-m :) Vállig érő egyenes szálú szőke haja, nagy barna szemei vannak. Annyira nem hasonlítunk, hogy már az is hihetetlen,hogy jóban vagyunk, nem hogy még a legjobb barátnők is. hogy miért ? Ő alacsony, én magas vagyok. Ő barna szemű, míg az én szemeim zöldek. Neki már vagy száz pasija volt(oké, ez enyhe túlzás), míg én beérem annyival, hogy rengeteg fiú barátom, ismétlem, BARÁTOM van. Satöbbi. 
 - Igen, jövök. Meg kell várjuk JungSu-t. Ok ? - kérdeztem, noha tudtam, hogy a válasz igen lesz. Jung a bátyám, Izzy pedig reménytelenül bele van esve, és én teljesen megértem. Nekem is bejönne, ha nem a bátyámról lenne szó. De hogy mindenki értse, miért: Jung vörösesszőke haja kuszán lóg a szemébe(kivéve,ha valami nagy esemény van), zöld szemei pedig úgy virítanak, hogy lámpának is jók lennének :D - na ezért. És ezért gondolnak sokan ikreknek, mert az én hajam is olyan-kusza, vöröseszőke- és én is ilyen szemekkel büszkélkedhetek. A hajunk egy genetikai tévedés. Koreaiaknak nincs vörös hajuk. Anya nagy ma ma a viszont ír, vörös hajjal, s azt örököltük. Talán...
 - Itt vagyok. Tom? - állt meg mellettem Jung.
 - Nem tudom. Már itt kellene lennie, - néztem az órámra.
 - Bocs, megjöttem - lépett mellénk Tom, baráti társaságom egy kihagyhatatlan tagja. Nem csak kedves, meg udvarias, hanem írtó cuki is. Barna haja, csokibarna szemei, kreol bőr(spanyol vér, ó,jeh), valamivel alacsonyabb, mint Jung, aki a maga 185 centijével elég sok(k).
 - Khm, Hani...-lengette meg a kezét előttem Tom. - Figyelsz te rám ?
 - Ööö...bocsi. Kicsit elgondolkodtam. Megismételnéd ?
 - Persze. Jönnél velem Jennifer bulijába?
 - Igen, amúgy is veletek terveztem menni. -értetlenkedtem.
 - Hé, jöttök végre ? - kiabált Jung a vízből. Na, ezért szeretek itt élni. Tenger, hullámok, szörf. Mi kell még ? (Jó, tudom, sok minden)
 - Igen! - futottunk mi is a vízbe. és idejében elkaptunk egy igen tekintélyes hullámot. 
 - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -