I. 2. rész

 A telefonom csörgése ébresztett reggel. Ránéztem az órára.
 - Fél 8 ?! Ki hív ilyen korán ? - kaptam fel a telefont,anélkül, hogy megnéztem volna a hívót.
 - Jó reggelt, Szundi - szólt bele a telfonba egy nagyon vidám hang.
 - Richie !!!! Hazajöttél ??? De jóóóó! - ujjongtam.
 - Igen, tegnap érkeztem haza. Csak nem hiányoztam ?
 - Tee ?? Hiányozni ? Dehogy is! - tagadtam, pedig pont hogy hiányzott.
 - Oké, akkor nem is mondom. 
 - Mit ?
 - Á, nem érdekes. Ha nem hiányoztam, akkor biztos nem akarsz találkozni velem.
 - Ajj már! Hiányoztál, jó ? 
 - Hmm... rendben. 
 - Szóval, mit akartál mondani ? - kérdeztem vigyorogva.
 - Tccc, te semmit nem változtál. - röhögött bele a telefonba.
 - Te sem. Legalábbis a röhögésed - jegyeztem meg "kedvesen".
 - Kösz, ennek örülök. Szóval. Van kedved egy Starbucks-hoz ?
 - Most ? Kicsit korán van, nem ?
 - Korán ? Kérlek. Most van a legjobb idő egy találkozáshoz. Fél óra múlva ott leszek érted. 
 - Fél óra??? Mos komolyan ? Az mire elég ? Még fel se tudok kelni rendesen!! - akadtam ki.
 - 29 perc. - közölte.
 - Jó, jó, jó...
 - 28 ... - röhögött, én meg kinyomtam. 
 Richard Thackeray Emily T. és James T.  második gyermekeként született április 14-n Fremont - ban, Kalifornia. Hetedikben költöztek ide, vagyis én voltam hetedikes, ő kilencedikes.... jó, ez így fura volt. Na mindegy. A lényeg róla, hogy 19 éves, 195 cm, fogalmam sincs hány kg, de nem is érdekel. Szóval, mint mondtam 195 cm, 19 éves, sötétszőke, kusza haja van, amit állandóan összeborzol valami még jobban. Hol a szél, hol ő, hol én ... :D Szürke, szinte világító szemei vannak, ami annyira kifejező tud lenni, hogy szinte lehetetlen. És hogy lett ő ilyen jó barátom ? Nem tudom. Valahogy megszerettem. És felkerült a BFF listámra (best friends FOREVER).
 Gondolkozás közben felkaptam magamra egy kék bő fazonú pólót sorttal, meg magas szárú virágos vászoncipővel. Lefutottam a konyhába, ahol senkivel nem találkoztam, ami érthető. Ki kel fel nyáron fél nyolckor ? Á, mindegy. Rezgett a telefonom, jelzve, hogy sms-m jött. 
 R- Itt várlak. Gyere!
 H- Jövök.

I.fejezet - A Kezdet :) 1. rész

 Réges régen egy messzi királyságban élt egy fiatal lány, aki... Hé,állj, állj! Mi ez itt ? Egy mese ? Nem! ez az életem! 
 Valójában nem is rég, nem királyságban, és a "messze" is csak nézőpont kérdése.
 Szóval az egész egy Malibu-i villában kezdődött. Itt éltem én, Park Ha Ni, a szüleimmel, bátyámmal, és a barátaimmal. Amúgy koreai vagyok, de életemben nem jártam még Koreába, nem mintha nem szeretnék, csak nem volt lehetőségem rá. De van egy olyan megérzésem, hogy nemsokára-napok, hetek, évek ?- elmegyek :) Amúgy a megérzéseim néha még be is válnak, szóval szorítoook :D
  - Hé, Hani ! Jössz már ? - kiabált Izzy. Ő az LB-m :) Vállig érő egyenes szálú szőke haja, nagy barna szemei vannak. Annyira nem hasonlítunk, hogy már az is hihetetlen,hogy jóban vagyunk, nem hogy még a legjobb barátnők is. hogy miért ? Ő alacsony, én magas vagyok. Ő barna szemű, míg az én szemeim zöldek. Neki már vagy száz pasija volt(oké, ez enyhe túlzás), míg én beérem annyival, hogy rengeteg fiú barátom, ismétlem, BARÁTOM van. Satöbbi. 
 - Igen, jövök. Meg kell várjuk JungSu-t. Ok ? - kérdeztem, noha tudtam, hogy a válasz igen lesz. Jung a bátyám, Izzy pedig reménytelenül bele van esve, és én teljesen megértem. Nekem is bejönne, ha nem a bátyámról lenne szó. De hogy mindenki értse, miért: Jung vörösesszőke haja kuszán lóg a szemébe(kivéve,ha valami nagy esemény van), zöld szemei pedig úgy virítanak, hogy lámpának is jók lennének :D - na ezért. És ezért gondolnak sokan ikreknek, mert az én hajam is olyan-kusza, vöröseszőke- és én is ilyen szemekkel büszkélkedhetek. A hajunk egy genetikai tévedés. Koreaiaknak nincs vörös hajuk. Anya nagy ma ma a viszont ír, vörös hajjal, s azt örököltük. Talán...
 - Itt vagyok. Tom? - állt meg mellettem Jung.
 - Nem tudom. Már itt kellene lennie, - néztem az órámra.
 - Bocs, megjöttem - lépett mellénk Tom, baráti társaságom egy kihagyhatatlan tagja. Nem csak kedves, meg udvarias, hanem írtó cuki is. Barna haja, csokibarna szemei, kreol bőr(spanyol vér, ó,jeh), valamivel alacsonyabb, mint Jung, aki a maga 185 centijével elég sok(k).
 - Khm, Hani...-lengette meg a kezét előttem Tom. - Figyelsz te rám ?
 - Ööö...bocsi. Kicsit elgondolkodtam. Megismételnéd ?
 - Persze. Jönnél velem Jennifer bulijába?
 - Igen, amúgy is veletek terveztem menni. -értetlenkedtem.
 - Hé, jöttök végre ? - kiabált Jung a vízből. Na, ezért szeretek itt élni. Tenger, hullámok, szörf. Mi kell még ? (Jó, tudom, sok minden)
 - Igen! - futottunk mi is a vízbe. és idejében elkaptunk egy igen tekintélyes hullámot. 
 - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Bemutatkozás

  Kedvcsinálónak is nevezhetném :D Nem fogok ódákat regélni a történetemről, a szereplőkről, legfőképp pedig magamról nem. Legyen elég annyi, hogy szeretek írni, és úgy döntöttem, ezt a sztorit megírom itt is, hogy ne csak én és a legközelebbi barátaim élvezzék, hanem bárki, aki rátalál. A következő bejegyzésekben egy 16 éves lány, Park Ha Ni történetét ismerhetitek meg, akinek valóra válik a legnagyobb álma, de idővel rájön valamire... 3 év kell arra, hogy rájöjjön arra, mire érdemes vágyni, várni.
  Gondolom, feltűnt, hogy nem egy szokványos nevet választottam. Hát nem. A név koreai, a történet 90%-a Koreában játszódik, és a szereplők fele is koreai. De remélem, hogy ez nem veszi el senkinek a kedvét, sőt inkább megkedveli azokat az emberkéket, akik a történetben valósak, és nem a képzeletem szüleményei :) 
  Előre is bocsánat, ha lassan érkeznek a részek, nincs minden nap időm, de igyekezni fogok. És bocsánat, ha a blog külalakja nem nyeri el elsőre a tetszésedet. Időközben javítani fogok rajta, ígérem.
 Most ennyi, de írok minél hamarabb :)