2015. február 2., hétfő

I. 3. rész

 Hmm... A Starbucks. Nem valami nagy szám, hiszen minden nagy városban találni belőle minim egyet. De számomra különleges minden egyes terem, amely helyet ad neki. Különleges, mert szeretem a kávé friss illatát, ami keveredik a cappucchinoéval.
 - Ha Ni - Richie hangja zökkentett ki a magasztos gondolatok fűzögetéséből, én pedig megfordultam. Tényleg nem változott. A szeme ugyan olyan áthatóan szürke, mint volt, a haja mondjuk sötétebb lett mert kevés nap érte Washingtonban.
 - Richie! - ugrottam a nyakába, mire ő nevetve átölelt.
 - Nem hiányoztam, mi ? - kötekedett, mire elengedtem.
 - Tcc...hiányoztál, oké? - emeltem meg a szemöldökömet.
 - Tudtam! - bokszolt a levegőbe, mire én is felnevettem. 
 - Jó, jó. Na, mit hoztál ? - vigyorogtam fel rá.
 - Hé, mi ez? Nem vagyok elég én? - "sértődött" meg.
 - De, viszont tudom, hogy hoztál valamit, amit a végén még elfelejtesz ideadni.
 - Tcc... Igazad van. Tessék - vett ki a hátizsákjából egy nagyobb dobozt, és átnyújtotta. - Gyere, üljünk le előbb, aztán megnézed.
 A pulthoz mentünk, hogy rendeljünk. A pultos csaj végigmért minket, persze inkább Richiet, aztán a fogait kivillantva elvigyorodott.
 - Szia, szépfiú. Mit adhatok ?
 - Khmm... Egy caramell macchiatot. És a barátnőmnek is. - mutatott róm, mire én félrenyeltem. A barátnője?!
 - Rendben... - válaszolt kelletlenül a pultoslány, és elfordult, hogy elkészítse a rendeléseket.
 - Hé, mi az, hogy a barátnőd? - sziszegtem Richinek, mire ő csak megrántotta a vállát.
 - Itt vannak. - nyújtotta át a poharakat a lány, közben szúrós pillantást vetve rám.
 - Gyere, édes. - Richie megfogta a kezem és egy ablak melletti asztalkához vezetett.
 - Édes? Hm... Oké, akkor miért is mondtad, hogy a barátnőd vagyok ? -támadtam rá, ahogyan leültünk.
 - Mert nem vett figyelembe. Csak engem, és ez zavart.
 - Jól esett, köszi. Engem is zavart, csak nem tudtam mit tegyek ellene. 
 - Megoldottuk. De mi az, hogy felháborodsz, ha a barátnőmnek mondalak? 10 lányból 9 azt szívesen lenne az. Te meg kérdőre vonsz érte. Tccc - csóválta meg a fejét.
 - Hát, ilyen a szerencséd. Te pont engem fogtál ki, és nem, hogy nem örülnék, vagy ilyesmi, csak egyszerűen nem szeretem ha a beleegyezésem nélkül döntenek valamiben. Mondjuk az életem egy fontos részében. - magyaráztam meg, majd beleittam a pohárba. Finom volt. Mindig az.
 -Értem. - ő is ivott. - Na, nem bontod ki az ajándékod? Pedig mintha annak jobban örültél volna, mint nekem.
 - Nem, csak tudom, hogy mindig vagány dolgokat kapok tőled, és kíváncsi vagyok erre is. De neked jobban örültem. Természetesen. -mosolyogtam rá.
 - Szóval ezt el is vehetem - nyúlt a doboz után, mire én a hátam mögé raktam.
 - Nem. Az ajándék az enyém. Már ideadtad. Nem veheted vissza. De ígérem, ha nem tetszik, önszántamból visszaadom.
 - Milyen nagylelkű vagy! De van egy olyan sejtésem, hogy ajándék nélkül maradok.
 - Á, szóval tetszeni fog. 
 - Nagyon.
 - Ennyire bízol magadban ? - emeltem meg a fél szemöldököm.
 - Igen. Tudom, hogy jól választottam. 
 - Rendben. Akkor itt az igazság pillanata. - húztam elől a dobozt, és óvatosan lefejtettem róla a csomagolópapírt. A következő másodpercben csak pislogtam. Sokat. - Ez most komoly ? - kérdeztem, majd végre leesett. A CN Blue 1. albumát, a First Step-et tartottam a kezemben. És akkor felsikítottam. - Richieeeee!!!!!! Ez - ez - ez a First Step! Tényleg az!
 Richie mosolyogva ült velem szemben, és becsületére legyen mondva, csendben volt, nem próbált leállítani, hagyta, hogy kiujjongjam magam.
 - Na, látod, nem tévedtem. - vigyorgott rám, mikor valamennyire lenyugodtam. Amúgy csak akkor vettem észre, hogy kb mindenki minket néz. Hát, enyhén ciki volt. De ehhez már hozzászoktam. Ha Richivel egy helyiségbe kerülök, egyszerűen vonzom az ilyen szituációkat.
 - Igazad volt. Jaj, köszi, köszi, köszi ! - felálltam, mire ő is felállt, én meg a nyakába ugrottam, és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára. - Örülök, hogy hazajöttél. - suttogtam a fülébe, ő meg elnevette magát.
 - Jobban, mint az ajándéknak ? - suttogta.
 - Hé,a kettő nem összehasonlítható. Az album értékes, mert eredeti, mert a CN Blue albuma, és mert nem ugyanaz, ha megvan az összes szám a netről, és ha megvan az album. Neked pedig örülök, mert a barátom vagy, és hiányoztál. Szóval, ne hasonlítgatsd a kettőt.
 - Oké. 

Miután hazavitt, egész nap az albumot hallgattam és a létező összes barátomnak eldicsekedtem vele. Na mármost. Volt, akit érdekelt, volt akit nem.