I. 8. rész

- Szia, Hani! Rég jártál már nálunk. - nyitott ajtót Rich anyukája.
- Jó napot, Mrs. Thackeray. Hogy van?
- Remekül, és te?
- Szintén - mosolyogtam rá. Neki is sötétszőke és hullámos haja van, a szemei viszont kékek. Rose, a lányuk olyan, mint ő. Teljesen.
- Hani! De rég láttalak! Mi újság?  - jelent meg Rosie, Richie 5 évvel idősebb nővére.
- Szia, Ro. Élvezem a nyarat. Jelenleg pedig készülök a halálomra. Richie Jet Lee maratonra vett rá - magyaráztam, mikor láttam az értetlen arcokat.
- Szóval elbúcsúzol tőlünk? - mosolygott Mrs. Thackeray. 
- Inkább kérek egy pohár Thackeray-üdítőt - vigyorogtam. Thackeray anyuka készíti a világ legfinomabb üdítőjét. A recept természetesen titkos, így csak náluk lehet inni belőle. 
- Rendben, kapsz egy hatalmas pohárral. - nevetett rám, majd kiment a konyhába.
- Hani! Mióta vagy itt? És miért nem jöttél fel? - futott le Rich a lépcsőn, majdnem feldöntve az anyukáját, aki az üdítőmet hozta. 
- Csak öt perce érkeztem, és valahogy nem akaródzott felmennem. De ha már lejöttél értem, megyek.
Fellépkedtem a lépcsőn kezemben az üdítővel, és leültem a szobájában. Richie szobája számomra olyan, mint egy zeneterem. Vagy valami hasonló. Egy szintetizátor az egyik fal mellett, egy dobszerkó a másikban, egy ágy, teledobálva zenei magazinokkal, a falak poszterekkel borítva - Big Bang, Shinee, BTS, B.A.P., Lindsey Stirling -, képek hangszerekről, egy polc, néhány kedvenc könyvével - pl a DUFF, Beavatott trilógia - és jegyzetfüzetek meg kották. Hatalmas mennyiségben. Persze van gardróbja, beépített, mint nekem, csak az övé szürke, ami illik a sötét türkiz színű falakhoz. Az ágyán bekapcsolva feküdt a laptopja, s bár nem illik, de belenéztem, hogy mi van megnyitva. Egy filmbázis, a YouTube, és egy zene szerkesztő program. Egy dalon dolgozott. Felvettem a fülest, és elindítottam a "művét". Taeyang - Eyes, nose, lips
- Hé, te! Kérj engedélyt, ha meg akarod hallgatni. Megendtem volna - szólt rám a fiú, amint belépett. Letette a kezében tartott tálcát, majd leült mellém. - Vélemény?
- Nagyon tetszik! Hogy van neked ilyen jó hangod? Egész libabőrös lettem, nézd! Ugye fel teszed a csatornádra? - néztem fel rá.
- Igen, ha neked is tetszik, akkor biztosan jó. Így fel merem tenni, mert bízom az ízlésedben. - vigyorgott rám, majd kihúzta a fülest a laptopból. - Na, kezdhetjük? Az első film: A tiltott királyság. 
- Ajj, rendben. Csak adj egy lapot, hogy írjam fel a harcmozdulatokat, amiket felhasználhatok ellened.
- A-a, nem kapsz. Ellenben nagylelkűen felajánlok egy szelet Ro féle mézes citromos sütit. Ha megfelel... - nyomta az orrom alá a tálcát. Elvettem egyet, és beleharaptam.
- Mmmm... ez tökéletes! Feltétlenül el kell kérnem a receptjét! - ugrottam fel, de Rich elkapta a karomat, és visszarántott, így belepottyantam az ölébe. 
- Hová ilyen sebesen, kisasszony? Majd a filmek után. Na, vár Jet.

Fél tizenegy volt, mire abbbahagytuk. Azt hittem, nem tudok majd felkelni az ágyról. Komolyan, minden tagom fájt. A filmeket szokás szerint végignevettem, holott alapvetően nem vígjátékok. Viszont Richievel nem lehet komolyan filmezni, mert állandóan csinál valamit. Vagy újraszinkronizál, vagy a mozdulatokat próbálja leutánozni kisebb-nagyobb sikerrel, vagy megcsikol, amitől csuklani kezdek. Ő (és általában mindenki) nekikezd nevetni, a nevetés pedig köztudottan ragályos. Mikor még mindig nevetve leballagtunk a lépcsőn Rose azzal fogadott, hogy felhívta apáékat, és maradhatok nálluk aludni. Ez nem meglepő amúgy, mert milliószor aludtam már ott. Rose kedves lakótárs, a szobája kedves, és lányos, meleg színekkel, ami megnyugtat.
- Jó éjt, Rich! És tedd fel! - emlékeztettem.
- Oké, felrakom. Jó éjt, HaNi! - köszönt ő is, és nyomott egy puszit az arcomra, amit természetesen visszaadtam.
Mielőtt elaludtam, megnéztem a YouTube-ot, és örömmel konstáltam, hogy EastSouthBoy új dalt töltött fel. A legjobb barátom hangjára aludtam el.