I.7. rész

Szeretek úgy ébredni, hogy valami nekem csapódik. Jó, igazából utálok, de az utóbbi napokban így keltenek . Hol anyu, hol apu, hol Jung. Vagy egy párnát, vagy egy pólót vágnak hozzám... Élvezik. Én már kevésbé.
Négy napja, hogy a CN Blue itt van Malibuban, ami elég meglepő, mert általában csak forgatások miatt időznek huzamosabb ideig egy helyen. Most viszont itt vannak, és nem tagadhatom, hogy élvezem és kihasználom a helyzetet. Nem csak a hivatalos fotókon szerepelek velük, hanem rengeteg privát képet készítettünk, plusz minden nap elcipelem őket valahova. Part, egy pizza, egy kávé... És ezt nem csak én élvezem, hanem ők is. Viszonylag nyugodtan sétálgathatunk egyedül, napszemüvegre se nincs állandóan szükség, és nem támadja le őket senki. Nem ismerik fel őket, nem állnak le velük beszélgetni, akkor sem, ha beugrik nekik, hogy kiket látnak, ugyanis koreait használunk. Az amerikaiak igen kevés százaléka beszéli ezt a nyelvet, így attól sem kell tartanunk, hogy megértik a témáinkat. Nagyon jól összebarátkoztunk ebben a néhány napban, és tényleg fura lesz, amikor lelépnek. De szokom a gondolatot, ugyanis még két nap, és visszarepülnek Szöulba. 
~I will promise you...~ csendült fel a You're beutiful c. dorama egyik betétdala, mire felugrottam az ágyamról, és felvettem a telefonom. 
- Mizújs, Miss CN Blue ? - halottam Izzy vidám hangját a túloldalról.
- Virulok. Veled ? És mi ez a "Miss CN Blue" ? - kérdeztem vissza.
- Annyira lefoglalnak a fiúk, hogy szegény barátnődről meg is feledkezel. Nyugodtan punnyadjon csak egyedül, ráér... - felelt, és fújt egy nagyot.
- Basszus, Izzy ! Sajnálom ! Tegnapra beszéltük a szörföt, ugye ? Jaj, hogy lehetek ilyen ! Pótoljuk be ma ! Van kedved hozzá ? - hadartam egy szuszra.
- Persze, hogy van. És nem haragszom, csak rosszul érintett, nem volt még rá példa. De megértelek. Ha én lennék négy ilyen dögös pasival összezárv, biztos elfelejtenélek. Szóval még ha csak elméletben is, de kvittek vagyunk. Akkor ma. Ötre jó lesz ? 
- Persze. Addigra mi is befejezzük a munkát. A parton találkozunk. 
- Rendben. Ja, és ne feledd, hétfőn buli. - emlékeztetett.
- Jó, hogy mondod. Köszi.
- Nincs mit. Szia, te szétszórt ! - köszönt el nevetve.
- Szia, határidőnapló ! - vigyorogtam, majd az elsötétülő képernyőre meredve a gondolataimba mélyedtem. Annyi minden átfutott az agyamon, hogy ha akarnám, se tudnám felidézni őket. Szóval nem is próbálom meg.
- Khm... hugi- törte meg JungSu hangja a csendet, mire összerezzentem. - Keres Richie.
- Rich ? Itt ? Milyen nap van ma ? - ugrottam fel beszéd közben, majd sikeresen keresztül estem a könyvkupacomon, amit az előző esti...khm... tanulás nyomaként hagytam elől.
- Ügyes vagy, HaNi- röhögött a bátyám, én meg hozzávágtam az egyik könyvet, ami így a földön kötött ki. Jung felemelte, leolvasta a címet, majd furán rámnézett. - Te nem tanultál ? Mert ebből nagyon nem azt szürtem le. - mutatott a címre. Simone Elkeles - A vonzás szabályai. Na igen, tanulás közben beleolvastam az Izzytől kölcsönkapott második kötetbe, és hát... belefeledkeztem.
- Ööö... Csak belenéztem. Na, megyek, Richi vár. - indultam ki a szobámból, de megtorpantam, ugyanis Jung nem úgy nézett ki, mint aki nagyon sietne kifelé. - Bátyó, húzás a szobámból.


Mikor leértem a lépcsőn, és megláttam Richie arcát, tudtam, hogy nem csak azért jött, mert hiányzott neki az egyik legjobb barátja.
- Haragszol. - mondtam köszönés helyett. Ő bólintott. Folytattam. - Mit felejtettem el ?
- Úgy volt, hogy elmegyünk moziba. Tegnap. De valaki nem jelent meg.  
- Ne haragudj... Tényleg elfelejtettem. Bepótoljuk ? Ma. Ha nem mozi, akkor más. Bármi, csak ne haragudj rám. - Utálom,ha haragszik rám akárki a barátaim közül. Rich felhúzta a szemöldökét, ajkai gonosz kis vigyorra húzódtak, és tudtam, megint hülyeséget csináltam.
- Bármit ? Nagyon bevállalós lettél. Ki kellene használnom, - vigyorgott. - de nem teszem. Na jó, de. Viszont könnyen teljesíthető. Jet Lee-maraton. Ma este. Hétre legyél nálam.
- Jet Lee-maraton ? Na neeeee! - toporzékoltam. - Azt nem fogom túlélni! 
- Akkor eltemetlek, megsiratlak... visszavonulok, és remeteként fofok élni. - mondta halálkomolyan, én meg elnevettem magam. Na, ezért ő a legjobb barátom. Mert nem csak mondja, hanem komolyan is gondolja. 
- Megegyeztünk.
- Akkor meg is bocsátottam. Na, gyere ide! - mondta, én meg előrébb léptem, és kaptam egy ölelést! Hihihi.

Egykor apa elvitt a stúdióba, kettőre lezavartuk a fotózást, majd beültünk egy MC Donald's-ba kajálni. Négykor elbúcsúztam a srácoktól, és haza buszoztam. Felkaptam magamra egy fürdőruhát, ráhuztam egy pólót, és egy sortot, fogtam a deszkámat és lesétáltam Izzyhez a partra.
- HaNi! Gyere, menjünk beljebb, fogjunk el egy pár jó hullámot! - invitált Izzy olyan lelkesedéssel, hogy a legpasszívabb embernek is megjönne a kedve a szörfözéshez. Én meg aktív embernek vallom magam, úgyhogy hamar Izzy után siettem a vízbe.

- Szia, nővérkém! Köszi ezt a délutánt, írtó jól éreztem magam. - integettem Izzynek, majd elindultam Richihez.
- Hugi, sok sikert a maratonhoz. Éld túl! - kiabálta utánam, mire elvigyorodtam.